A késői laskagomba /Pleurotus ostreatus/ régóta ismert, gyűjtött, fogyasztott gomba. A mérsékeltövi lomberdők jellegzetes, általában az első őszi fagyok után, a legkülönbözőbb fákon termő gombája. Kalapra és tönkre tagolt, de a kalap féloldalasan nő, a tönk olykor csökevényes. A termőrétege fehér, lemezes. A termőtestek emeletesen, csoportosan helyezkednek el. Egy-egy termőtestcsoport több kilogramm is lehet. A kalap színe, szürke, szürkésbarna, kékes árnyalatú lehet.

Ezt a fajt és rokonait is termesztésbe vonták. Házi körülmények között is jól termeszthető. Árusítható. Kitűnőek a beltartalmi értékei.

A hazánkban előforduló legtöbb rokona ugyancsak értékes és fogyasztható: Erestönkű laskagomba /Pleurotus cornucopiae/, nyári laskagomba /Pleurotus pulmonarius/, ördögszekér-laskagomba /Pleurotus eryngii/, stb./.

A nevekre ügyeljünk, mert számos más nemzetségbe tartozó gombának is laskagomba a neve. Egyes helyeken a laskagombákat gévagombának mondják, holott az más gombafajnak /illetve nemzetségnek/ a neve.

A gomba a termőtestcsoport késsel való levágásával könnyen és tisztán gyűjthető. Jól szállítható és tárolható.

Minden része felhasználható. Az idősebb gombák a tönk felől rostosabbak. A darabolást a rostokra merőlegesen végezzük, illetve a nagyon rostos részeket közvetlenül ne használjuk fel, hanem szárítsuk és porítsuk.

A fiatal példányok kiránthatók. Mindenféle gombás étel készíthető belőle: leves, pörkölt, paprikás, tojásos gomba, mártás, saláta, vagdalt, rizses gomba, püré, melegszendvics, gombapép /Duxelles/, gombakivonat. Húsokkal, zöldségfélékkel jól kombinálható. Igen sokféle recept áll rendelkezésre a laskagombák felhasználásához.

Kitűnően konzerválható is.

A fentiek sem az azonosításra alkalmas részletes leírásokat, sem az összes felhasználási tudnivalókat nem tartalmazzák!