A FENYŐTINÓRU ÉS ROKONAI

/1987-2001 - Dr. Dravecz Tibor 22. füzet/


A tinóruak népes táborának egy fontos nemzetségéről, és annak több fajáról szólnak a következő sorok. Ezekre is érvényes amit a tinóruakról általában el lehet mondani, azaz kalapra és tönkre tagolódó termőtestű, csöves termőrétegű, gyökérkapcsolt életmódot folytató gombák. A sajátosságaik, gyakoriságuk, fontosságuk indokolja, hogy külön is foglalkozzunk velük.

Ezek a gombák az un. "ragadóstinóruak", azaz a kalapjuk felbőre általában ragadós, habár ez nem minden fajukra jellemző. A további sajátosságuk az, hogy az ide sorolt gombák fenyők alatt teremnek, abban azonban eltérések vannak a fajok között, hogy egyesek mindenféle fenyővel együtt élhetnek, míg mások csak meghatározott fenyőfajjal. Az is jellemző az ide tartozó gombák egy részére - eltérően a legtöbb tinórutól - hogy részleges burkuk van, azaz a fiatal, kifejlődő gomba termőrétegét burok veszi körül, amiből azután gyűrű képződik, illetve marad vissza. Fontos közös jellemzőjük, hogy kivétel nélkül ehető gombák.

A szemcsésnyelű fenyőtinóru /Suillus granulatus/ a legfontosabb az ide tartozók közül. Mindenféle fenyőfaj alatt terem, gyakori, közönséges, gyakran tömeges, nyártól késő őszig előfordul. A sárgásbarna, vörösesbarna kalapja nyálkás, ragadós, könnyen lehúzható róla a kalapbőr. Tönkje nem hasas. A tönk felső részén és a fiatal termőrétegen apró, gyöngyszerű tejcseppek jelenhetnek meg. Pórusai előbb világossárgák, aztán zöldesek. A termőréteg igen könnyen leválasztható a kalap húsáról.

Hasonlít hozzá a rózsástönkű fenyőtinóru /S. collinitus/, de tönkje alsó részén rézvörös foltok vannak.

A barnagyűrűs fenyőtinóru /S. luteus/ nagyon értékes gombánk. A kalapja barna. Jellegzetessége a tönkön meglévő gallér. Húsa majdnem fehér, jobb állagú, mint az előbb említett fajoké. Értékes, jó ízű. Ugyancsak gyűrű található a sárgagyűrűs fenyőtinórun /S. grevillei/ és a szürkegyűrűs tinórun /S. viscidus, = aeruginascens/. Ez a két faj vörösfenyő alatt terem. A legutóbb említett nálunk ritka, kímélendő.

A tarka fenyőtinóru /S. variegatus/ és a tehén fenyőtinóru /S. bovinus/ kalapbőre nem ragadós. Jó ehető gombák.

A fenyőtinóruak könnyen gyűjthetők. A tönk szennyezett bázisát a helyszínen vágjuk le, a kalapbőrről a fenyőtűket távolítsuk el. A tönk átvágásánál, a szükséghez képest a kalap bemetszésével győződjünk meg a kukacmentességről. Csak ép, fiatal példányokat szedjünk. A gombát óvatosan szállítsuk és tároljuk, mert könnyen befülled.

A ragadós kalapbőrt, amely igen könnyen lehúzható, távolítsuk el. Ugyanezt tegyük a vizenyős termőréteggel is. Ezek a gombák kitűnőek rántva, pörköltnek, paprikásnak, tojásos gombának.

Konzerválásra nem alkalmasak a lágy húsuk miatt. A belőlük készített félkész vagy kész ételeket jól lehet gyorsfagyasztva tárolni. A kalapbőr lehúzása és a megfelelő szeletelés után ezek a gombák száríthatók is. A szárításnál meglehetősen összezsugorodnak, nem olyan jó a szárítmányuk, mint a valódi tinóruaknak /Boletus/, illetve az egyéb nemzetségeknek /Leccinum, Xerocomus/.